2012.06.09. 19:12
002. Vásárlás, hazaút.
Szóval megvettem életem álmát és egyben első autómat, egy 1969-es 1300-ast. Nem megyek bele részletesen a rátalálás és elhatározás folyamatába, nincs benne sok említést érdemlő dolog. Mivel az autó Hajdúnánáson lakott, jómagam pedig munka címszó alatt Budapesten, egyébként meg Keszthelyen vagyok fellelhető, hosszas email és telefon párbeszéd kezdődött. Rengeteg infót és talán még több fényképet osztott meg velem az eladó (továbbiakban Imre, mégis csak jobban hangzik). Valahogy a Bogaras emberek olyan kedveseknek tűnnek, abszolút nem egy rideg eladó-vevő párbeszéd zajlott köztünk a tárgyként kezelt járműről, hanem kellemes beszélgetés egy Bogárról. Mondom ezt úgy, hogy soha nem vettem autót, tehát rengeteg a tapasztalatom a témában. :) Imre előtt, az első bejegyzésben említett négy év produktumaként, mindössze egy emberrel beszéltem, mondjuk Ő is kedves volt (úgyhogy tényleg van benne valami), de egy félreértés miatt meghiúsult az adás-vétel.
Tehát ő küldte a képeket, én meg döntöttem, január 27-én délután felültem a vonatra és elrobogtam Debrecenbe, megnézni az autót. A vasútállomás parkolójában kezdtem végigbogarászni, kaptam kiképzést egy hozzáértőtől. Persze nehezen tudtam leplezni az örömömet, hogy én itt most Bogár tulajdonos leszek, de megpróbáltam eljátszani, hogy értek ám hozzá, nem lehet rám sózni bármit. Dehogynem, ha lovak húzták volna és tyúkketrecnek használják akkor is megvettem volna, akkor már a fellegekben jártam, mindegy volt. Szerencsére Imre az elvakultságomat nem használta ki, de nem is volt rá oka, mert az autó rendben volt.
A karosszéria jónak mondható, nincs rajta komoly rozsdásodás, egy-két helyen apró hólyagok jelentkeztek (ablaktörlő, vízelvezető környéke), de lyukak, átrohadás nincs. Az autót valamikor orrba törölték, erről árulkodik a bal oldali ajtóhézag, ugyanis nincs, valamint ugyancsak baloldalon az ajtó előtti elemen a megrepedt "vakolat". Felnyitva a csomagtartót a javítás nyomai látszanak ugyan, de többé-kevésbé szakszerűnek tűnik. A padlólemezen egy 3-4 centis lyuk található, de csak egy helyen, a többi felület rendben van. Ez köszönhető annak is, hogy pár évente lefújták az alját alvázvédővel. A legproblémásabb terület a jobb oldali küszöb első fele, az ajtó előtti rész. Itt komoly korrózió lelhető fel, egy apró lyukon, már ki is látni az autóból. Belátható időn belül foglalkozni kell vele és akkor nem lesz gond.
Erről jut eszembe, hogy mi a célom a Bogárral. Semmi esetre sem restaurálás, hanem egy megbízható műszaki állapotú, külsőleg szép élményautót szeretnék. Restaurálásról majd akkor lesz szó, ha már értelmetlen a javítgatás és a gazdasági helyzet megengedi, hogy milliós összegeket öljek a hobbimra. Durva számítás szerint jó pár év.:)
Visszatérve a küszöbhöz, orvosolni kell. Futómű, hátul rendben van minden, lengéscsillapítók dolgoznak, féltengely a kelleténél jobban nem kotyog, a torziók rendben. Elöl fix a futómű, azaz nem rugózik :) , ha lenyomom, ott marad, ha felhúzom, akkor meg ott. Nem a csillapítók a felelősek, inkább a lengőkar csapágyak, mondjuk úgy "nem kaptak zsírmérgezést", életre keltésük folyamatban van. Motor, szelepállítás ráférne, na meg egy új kipufogó (amit kaptam is hozzá, sok egyéb hasznos dolog mellett), akkor a hangja tökéletes lenne, de szerencsére a ciripelést most is hallani. Nem tűnik kopottnak, kötelező műveletként az ékszíjtárcsát megrángattam (Ed China is ezt tanította a Discovery-n :) ), a minimális mozgás - ami kell, mert az sem jó ha nincs - meg volt. Negatívumként csak az olajcsöpögést hoznám fel, egy motormosás után kiderül, hogy hol szivárog, a fugázással lehet a gond. :)
Következett a próbaút, először vezettem Bogarat, rettenetesen élveztem, elautóztunk Imre munkahelyére, ha vásárlásra kerül a sor, ott van tanú. Pár percig még néztem a ház előtt, közben tudatosult bennem, hogy Bogaram lesz. Bementem és mondtam Imrének, rendben. Következett egy komolytalan, de annál viccesebb alku, melynek a végén az eredeti árban egyeztünk meg. :) A történethez hozzá tartozik, hogy Imre már látatlanban, mielőtt személyesen Debrecenbe utaztam volna, engedett az árból.
Szerződés, sok példány, tanú, aláírás, pénz, kézfogás. Bogaras lettem!
Elköszöntem Imrétől, kinek személyében egy igazán kedves embert ismertem meg, beültem az autómba és elindultam a nagy útra. 441 km várt rám Keszthelyig. 18:00 volt amikor nekiveselkedtem, autópályán 80-nal. Örömmel tapasztaltam, hogy van fűtés, tehát rendben lehetnek a dobok, meg a küszöb hátsó része, volt rádióm is, mi kell még. Megállás nélkül, átsuhanva a fővároson 23:37- kor álltam meg a Keszthely táblánál. Haza értünk, bevallom őszintén meghatott a dolog. Fénykép, be a kocsiba és irány haza.
A hazaérés pillanata.(rossz minőség mert telefonnal készült)
Nagy dudálás közepette megálltam a ház előtt, örömködés majd alvás következett.
A következő nap már egy új korszakra virradt, erről szól ez a blog...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
